For the next session on 11 November, please-
- each team check, correct and mark the team translations received today. Please also justify your mark. Please also indicate your names.
- individually, please translate these paragraphs and send your work as "comments" to this blog entry. Please also bring the English text and your own translation for the seminar.
Although this report has highlighted the paucity of useable data on trafficking and labour exploitation in Europe, this section will not begin with a call for more data. It is clear that data do exist – in police and court records, in the records of health and social services, as a result of helplines, hotlines, drop-in centres, refuges and shelters, and in other places where victims and perpetrators come into contact with various services. What is needed is a ‘clearing house’ mechanism or function – at national and regional levels – to bring these data together, analyse and consolidate them, and transform them into useful and useable information.
This must, of course, be done in collaboration with all the agencies involved and ideally it should lead to some agreed parameters for data collection and storage. This is vital because the complex nature of trafficking and exploitation – cutting across law enforcement, labour sector, human rights, health and social boundaries – calls above all for centralised coordination and analysis. The experience of those countries that have put in place national task forces or coordinating bodies for trafficking issues should provide valuable lessons in the next few years.
Programmatically, there is a continued need not to focus too narrowly on ‘trafficking’ as a phenomenon and forget the importance of dealing with the root causes of trafficking and exploitation both at origin and destination – social factors such as systems that leave people, especially women, with inappropriate or no qualifications; few job opportunities; family poverty; and misinformation. In destination countries, also, there is an urgent need to focus more on reducing demand for under-priced and illegal labour. This must involve those bodies that can influence the markets – trade unions, consumer associations, chambers of commerce, employers’ organisations and others. Ministries of Labour should be brought more often into discussions and actions relating to trafficking. Where there is no demand, traffickers will not be able to make money and most commentators agree that taking away the profit is the best deterrent.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Annak ellenére, hogy ez a hír az európai munka kiaknázásáról és az embercsempészetről szerzett adatok csekély mennyiségére hívja fel a figyelmet, a további tények nem ezen adatok gyarapításáról fognak szólni. Nyilvánvaló, hogy ezek az adatok már léteznek a különböző intézményekben, mint például a rendőrség és a bíróság nyilvántartásában, a társadalombiztosítási feljegyzésekben ( a különböző menedékhelyek, a legális információ lekérdező központok, segélykérő-, illetve forróvonalak által) , és sok más helyen, ahol az elkövetők és áldozataik kapcsolatba kerülnek különféle szolgáltatókkal.
ReplyDeleteA megoldás egy olyan nemzeti és regionális szinten létrehozott, „tisztítóként” funkcionáló intézmény lenne, ahol ezeket az adatokat összegyűjtik, elemzik, összeállítják, és hasznos illetve használható információvá alakítják.
Ez természetesen a résztvevő ügynökségek együttműködésével történne. Ideális esetben ez a módszer az adatok összegyűjtésének és tárolásának egybehangzó paramétereként szolgálna. Ez azért létfontosságú, mert köztudott, hogy az embercsempészet összetett jellege a rendészet, a munka ágazat, az emberi jogok és az egészségügyi- illetve társadalmi határok áthágásán alapszik, és ezeket központi koordinációra és elemzésre kell kényszeríteni. Az elkövetkezendő néhány évben értékes leckék lennének azon országok tapasztalatai, amelyek rendre utasították a különböző nemzeti különítményeket illetve az egyenrangú testületeket.
Természetesen fontos megjegyeznünk, hogy nem elég az embercsempészetre csupán úgy tekintenünk, mint puszta jelenségre, hanem különös figyelmet kell szentelnünk a kihasználás és az embercsempészet kialakulásának okaira, a kezdetektől egészen a végkifejletig. Ilyen okok a társadalmi tényezők: a rendszerek, amelyek embereket küldenek el, kifejezetten olyan nőket, akiknek nincs, vagy nem megfelelő a végzettségük; a kevés munkalehetőség, szegénység és félrevezető tájékoztatás.
Annak ellenére, hogy a tudósítás az Európai embercsempészettel és a munkaerő kiaknázással kapcsolatban felhozható kevés adatra hívta fel a figyelmet, a továbbiakban nem kívánunk több adatot felhozni a témával kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy ezek az adatok megtalálhatók a rendőrségi és bírósági jegyzőkönyvekben, egészségügyi- és szociális intézmények okirataiban, annak eredményeképp, hogy az elkövetők és az áldozatok számos szolgáltatással kerülnek kapcsolatba segítségnyújtó vonalak, forró drótokon, nappali melegedőkön, óvó- és menedékhelyeken keresztül. Szükség lenne egy úgy nevezett „tisztító” intézményre, amely nemzetközi és területi szinteken működne, az adatokat egybegyűjtené, valamint elemezné és egyesítené azokat és átalakítaná őket hasznos és használható információkká.
ReplyDeleteEz természetesen minden érintett hatóság együttműködésével jöhetne létre, és elméletileg egységesítené az adat gyűjtést- és tárolást. Ez lényeges lenne, mivel az embercsempészet és a munkaerő kiaknázás összetettsége a rendészet, munka ágazat, emberi jogok, egészségügyi- és társadalmi határok áthágásán alapszik, a központi koordinációra és elemzésre kell kényszeríteni. Az elkövetkezendő néhány évben azon országok tapasztalatai, amelyek nemzeti műveleti csoportokat vagy irányító egységeket alakítottak ki, hogy koordinálják a szállítási feladatokat fontos tanulsággal szolgálnak majd. Természetesen, továbbra is szükség van, hogy ne csak magára az embercsempészetre koncentráljunk, mint jelenségre, és közben elfeledkezzünk a probléma gyökerével foglalkozni mind a kiinduló- és a célországokban. Vannak olyan társadalmi tényezők, mint például azok a rendszerek, amelyek hagyják, hogy az emberek, kiváltképp a nők számára elégtelen, vagy éppen semmilyen végzettséget nem nyújtanak, kevés munkalehetőséget biztosítanak, szegénység, és félreinformálás van jelen. A célországokban arra is sürgős szükség van, hogy az alulfizetett, valamint az illegális munkák iránti igény csökkentésére fektessék a hangsúlyt. Ehhez szükség van azokra a szervezetekre, amelyek a piacot befolyásolni tudják, mint például a szakszervezetek, fogyasztói egyesületek, kereskedelmi kamara, munkáltatói szervezetek, és egyéb társulások. A munkaügyi minisztériumokat gyakrabban kellene belevonni a megbeszélésekbe, és a kivitelezésekbe, amelyek a csempészettel kapcsolatosak. Ahol nincs kereslet, ott a csempészek képtelenek lesznek pénzt keresni. A legtöbb szóvivő egyet ért abban, hogy a nyereségek elvétele a legjobb elrettentő példa.
Bár az előbbi tudósítás az európai embercsempészettel és kényszermunkával kapcsolatos használható adatok szűkösségét hangsúlyozta, most nem adatéhségünk fog előtérbe kerülni. Adatok minden bizonnyal léteznek – rendőrségi és bírósági nyilvántartásokban, társadalmi és egészségügyi szerveknél, melynek eredményei leginkább a segélyvonalaknak köszönhetők, valamint a forródrótoknak, melegedőknek, menedékeknek és szállásoknak, és egyéb olyan helyeknek, ahol az áldozatok és az elkövetők kapcsolatba kerülnek különböző módokon. Amire leginkább szükség van, az egy nemzeti és térségi szinten is megvalósuló „tisztító” mechanizmus vagy feladat annak érdekében, hogy ezeket az adatokat összegyűjtsük, kielemezzük és pontosítsuk őket, majd átalakítsuk őket hasznos és használható információvá.
ReplyDeleteEbben természetesen minden ügynökségnek részt kell vennie, és ennek eredményeképp jöhetne létre egy egységes keretrendszer az adatok gyűjtésére és raktározására. Ez azért létfontosságú, mert az embercsempészet és kényszermunka törvény végrehajtást, munkavállalást, emberi jogokat, egészségügyi és társadalmi határokat is áthágó természete elsősorban központosított felügyeletet és elemzést igényel. Főként azon országok tapasztalatait kell értékes példaként kezelni az elkövetkező évek során, amelyek már a nemzeti különítményeket, illetve az embercsempészetet felügyelő testületeket felállították.
Ebből adódóan azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az embercsempészetet mint jelenséget nem célszerű szűk értelmezésben vizsgálni, valamint a csempészet és a kényszermunka gyökereinek feltárását sem szabad elfelejtenünk, sem célirányt, sem eredetet tekintve. Olyan társadalmi tényezők tartoznak ide, mint azon rendszerek, melyek kiszolgáltatottá teszik az embereket, közülük is leginkább a végzettséggel nem vagy csak hiányosan rendelkező nőket, de ilyen tényezők még a munkahelyek hiánya, családok szegénysége és a félreinformáltság. A célországokban szintén fontos volna az alulfizetett és illegális munkaerő visszafogására való összpontosítás. Ennek a törekvésnek olyan testületeket is meg kellene magának nyernie, melyeknek közvetlen hatása van a piacra: szakszervezetek, vásárlói egyesületek, kereskedelmi kamera, érdekvédelmi szervezetek, és így tovább. A Munkaügyi Minisztériumnak az emberkereskedelmet érintő kérdésekben és történésekben többször kellene részt vennie. Ahol nincs kereslet, ott az emberkereskedők sem fognak meggazdagodni – a hozzáértők is egyetértenek abban, hogy a legelrettentőbb módszer a bevételek megvonása.
This comment has been removed by the author.
ReplyDeleteNoha a fenti jelentés kiemeli az embercsempészetre és a munkaerő kizsákmányolásra vonatkozó használható európai adatok hiányát, ez a szakasz mégsem kezdődik a további adatok gyűjtésére szóló felszólítással. Világos, hogy nem az adatok hiánya a probléma, hiszen azok rendelkezésre állnak rendőrségi és bírósági iratokban, egészségügyi és szociális intézmények adatbázisaiban, telefonos segélyszolgálatokon, forródrótokon, hajléktalanszállókon, menhelyeken és egyéb olyan helyeken, ahol az áldozatok és az elkövetők kapcsolatba kerülnek a különböző intézményekkel. Amire szükség van, az valamifajta rendszerező mechanizmus vagy funkció, amely nemzeti és regionális szinten egyesítené ezeket az adatokat, elemezné és összegezné őket, majd hasznos és használható információkká alakítaná őket.
ReplyDeleteEnnek megvalósítása természetesen a különböző érintett intézmények együttműködésével képzelhető el, amelynek eredményeként, ideális esetben, az adatok összegyűjtésének és tárolásának egyezményes módszere jönne létre. Ez létfontosságú, hiszen az embercsempészet és a munkaerő-kizsákmányolás összetett probléma, amely –mivel érinti a törvényhozást, a munkaszektort, az emberi jogokat, az egészségügyi és a szociális kérdéseket– mindenekelőtt központosított irányítást és elemzést igényel. A következő években nagyon sokat fog jelenteni azon országok tapasztalata, amelyek az embercsempészet ügyében munkacsoportokat vagy összehangoló szerveket hoztak létre.
Szükség van továbbá arra, hogy a figyelem ne korlátozódjon kizárólag az embercsempészetre, mint önálló jelenségre, hanem emellett, úgy a kiindulási pontokon, mint a célállomásokon, forduljon az embercsempészet és munkaerő kizsákmányolás problémájának gyökerei felé is. Szociális jellegű tényezők is kezelést igényelnek tehát: az olyan intézményrendszerek, amelyek hagyják, hogy emberek (különösen nők) nem megfelelő vagy hiányzó végzettséggel rendelkezzenek; a munkalehetőségek csekély száma; a családi szegénység problémája; valamint az információhiány.
A célországokban szintén sürgető probléma az illegális és olcsó munkaerő iránti igény csökkentése. Ehhez a piacot befolyásoló tényezők (szakszervezetek, fogyasztóvédelmi szervezetek, kereskedelmi kamarák, munkáltatói szervezetek és mások) együttműködésére van szükség. A Munkaügyi Minisztériumot gyakrabban be kellene vonni az embercsempészettel kapcsolatos vitákba és az ellene foganatosított gyakorlati lépésekbe. Ahol nincs igény rá, ott az embercsempészek nem tudnak majd pénzt keresni. A legtöbb elemző egyetért abban, hogy a nyereség elvétele a legjobb elrettentés.
Bartos Viktória:
ReplyDeleteHabár ez a riport kevés használható adatot emel ki az európai embercsempészettel és a munkaerő kiaknázásával kapcsolatban, ez a rész nem hoz fel több új adatot. Egyértelmű, hogy ezek az adatok léteznek - rendőrségi, bírósági és társadalombiztosítási nyilvántartásban, valamint telefonos segélykérő vonalaknál és forródrótoknál, melegedőknél, menedékeknél, szállásoknál, valamint olyan egyéb helyeknél ahol az áldozatok és az elkövetők különböző módon kapcsolatba kerülnek.
Amire szükség lenne az egy ’tisztító ház’ szerkezet vagy szerep – nemzetközi és regionális szinten- ami összegyűjti ezeket az adatokat, elemzi és pontosítja őket, és átalakítja használható információvá.
Ebben természetesen minden képviseletnek részt kellene vennie és eredményként egy egységes rendszer jönne létre az adatok gyűjtésére és tárolására. Ez nélkülözhetetlen lenne, mivel az embercsempészet és a munkaerő kiaknázás komplexitása a rendészet, a munkaerő ágazat, az emberi jogok, az egészségügyi- és társadalmi határok áthágásán alapszik, - központi irányításra és elemzésre lenne szüksége.
Annak ellenére, hogy ez a jelentés az európai embercsempészetről és kizsákmányolásról szóló használható adatok csekély mennyiségére mutat rá, a következő lépés nem több adat beszerzésesének sürgetésével kezdődik.
ReplyDeleteNyilvánvaló, hogy az adatok léteznek –rendőrségi és bírósági jelentésekben, egészségügyi és szociális szervezetek, segélyvonalak, forródrótok, hajléktalanszállók és menedékek valamint egyéb olyan helyek feljegyzéseiben, ahol az áldozatok és elkövetők kapcsolatba lépnek különböző szolgáltatásokkal. Amire szükség van, az országos és regionális szinten megvalósított, ún. „tisztító” mechanizmus vagy szerep, amely az adatokat összeállítja, elemzi és feldolgozza, hasznos és használható információvá alakítja.
Ez természetesen minden érintett ügynökség együttműködésével lehetséges, és ideális esetben egyeztetett paramétereket fog eredményezni az információs adattárakban. Ez lényeges, mivel a csempészés és kizsákmányolás bonyolult természeténél fogva –amely végrehajtási erők, a munkáltatói szektor, az emberi jogok, egészségügyi és szociális határok semmibe vételében nyilvánul meg- központosított koordinációt és elemzést igényel. Az elkövetkezendő évekre értékes információt jelenthetnek azon országok tapasztalatai, melyek nemzeti erőket és irányító szerveket vetettek be az embercsempészet ellen.
Következésképpen folyamatosan szükséges, hogy ne szigorúan csak a csempészésre, mint jelenségre koncentráljunk, és hogy ne felejtsük el milyen fontos a csempészés és kizsákmányolás gyökereivel az eredetnél és végkifejletnél is foglalkozni–így például olyan szociális tényezőkkel, mint azon rendszerek, melyek az embereket –főleg nőket- nem megfelelő vagy semmilyen végzettséggel sem látnak el, a szűkös munkalehetőségekkel, családok szegénységével és a félrevezető tájékoztatással. Ugyanígy a célországokban az alulfizetett és illegális munkaerő igényének csökkentésére van égető szükség. Ide kell tartoznia azoknak a szerveknek is, amelyek befolyásolják a piacot, többek között a szakszervezeteknek, fogyasztói egyesületeknek, reklámügynökségeknek és az alkalmazók szervezeteinek . A Munkaügyi Minisztériumnak többször kellene az egyeztetésekben és az embercsempészettel kapcsolatos intézkedésekben részt vennie. Ahol nincs igény, az embercsempészek nem fognak profithoz jutni és a legtöbb hozzászóló egyetért abban, hogy a bevétel elvétele a legjobb elrettentő eszköz.
Annak ellenére, hogy ez a jelentés európai embercsempészetről és munkaerő kizsákmányolásról szóló használható adatok csekély mennyiségére mutat rá, a következő folyamatok nem a további adatszerzésről szólnak.
ReplyDeleteNyilvánvaló, hogy az adatok léteznek –a rendőrség és bíróság jelentéseiben, egészségügyi és szociális szervezetek, segélyvonalak, forródrótok, hajléktalanszállók és menedékek és egyéb olyan helyek feljegyzéseiben, ahol az áldozatok és elkövetők kapcsolatba léphetnek különböző szolgáltatásokkal. Amire szükség van, az ún. “tisztító” mechanizmus vagy funkció országos és regionális szinten, amely összeállítja az elemzett és feldolgozott adatokat, és használható információvá alakítja azokat.
Ehhez persze minden érintett ügynökség együttműködése szükséges, és ideális esetben ez a munkafolyamat egyezést fog eredményezni az információs adatárak paraméterei között. Ez azért lényeges, mert a bonyolult természetű csempészés és munkaerő kizsákmányolás megoldása központosított koordinációt és feldolgozást igényel. Bonyolultságát az adja, hogy a csempészek áthágják a törvényi végrehajtást, semmibe veszik a munkáltatói szektor, az emberi jogok, egészségügyi és szociális határait. Az elkövetkezendő években értékes referenciául szolgálhatnak azon országok tapasztalatai, melyek nemzeti erőket és irányítói szerveket vetettek be az embercsempészek ellen.
Többek között szükséges az is, hogy továbbra se csak szigorúan, mint jelenségre tekintsünk a csempészésre. Foglalkoznunk kell azokkal a tényezőkkel is, amelyek a csempészés gyökerei, mint például azok a szociális tényezők, mint azon rendszerek, melyek az embereket –főleg nőket- nem megfelelő vagy semmilyen végzettséggel sem látják el, a kevés munkalehetőség, családok szegénysége és a félrevezető tájékoztatás. A célországoknak többek között, sürgősen arra kell koncentrálnia, hogy az alulfizetett és illegális munkaerő igényét csökkentésék. Ebbe a folyamatba be kell vonni azokat a szerveknek is, amelyek befolyásolják a piacot -többek között a szakszervezetek, fogyasztói egyesületek, reklámügynökségek, alkalmazók szervezetei. A Munkaügyi Minisztériumnak többször kellene a megbeszéléseken és az embercsempészettel kapcsolatos intézkedésekben részt vennie. Ahol nincs igény, az embercsempészek nem lesznek képesek pénzt keresni, és a legtöbb hozzászóló egyetért abban, hogy a bevétel elvétele a legjobb elrettentés.
Habár ez a riport kihangsúlyozta a használható adatok csekélységét az embercsempészet és a kényszermunkások kizsákmányolása terén Európában, ez a bekezdés mégsem a több adat beszerzésének szükségével fog kezdődni. Nyilvánvaló, hogy az adat létezik – a rendőrségi és bírósági adatbázisokban, a társadalombiztosítási nyilvántartásokban, a segélyvonalak forró drótok, menedék és egyéb helyek segítségével, ahol az áldozatok és az elkövetők kapcsolatba kerülnek különféle szolgáltatásokkal. Ami szükséges az egy „rendrakó” mechanizmus, vagy funkció – nemzeti és körzeti szinten – hogy összegyűjtse, elemezze és egyesítse ezeket, az adatokat, majd átalakítsa őket hasznos és használható információvá.
ReplyDeleteEz természetesen az összes érintett ügynökség együttműködésével hajtható végre, és elméletileg az adatgyűjtés és tárolás paramétereinek egyeztetéséhez vezetne. Ez létfontosságú lenne, mivel az embercsempészet és kizsákmányolás összetett természete – törvények áthágása, kényszermunka, emberi és társadalmi jogok - szükségessé teszi a központosított elemzést és irányítást. Azon országok tapasztalata, melyek nemzeti különítményeket, vagy irányító testületeket hoztak létre az ilyen problémák megoldására, még hasznos információval szolgálhatna a következő néhány évben. Ebből következően szükséges, hogy ne vizsgáljuk úgy az embercsempészetet, mint egyszerű jelenséget és ne felejtsük el az ezen problémák gyökereikben való elfojtásának fontosságát, mind a kiindulási és végpontot is figyelembe véve – olyan társadalmi tényezők mint a rendszer ami képzettség nélkül hagyja az embereket, különösképpen a nőket, a kevés munka lehetőség, a szegénység és a félrevezető tájékoztatás. Szintén szükséges, hogy a cél országokban csökkentsük az igényt az alulfizetett és illegális munkák iránt. Ez azokat a szervezeteket érinti, amelyek hatással vannak a piacra – szakszervezetek, fogyasztói társulások, a kereskedelmi kamara, a dolgozók egyesülete és egyebek. A Munkaügyi Minisztériumot gyakrabban be kéne vonni az embercsempészettel kapcsolatos tevékenységekbe. Ahol nincs rá igény ott az embercsempészek nem lesznek képesek pénzt keresni és a legtöbb szakember egyetért abban, hogy a profit megvonása a legelrettentőbb megoldás.
Annak ellenére, hogy ez a beszámoló az európai embercsempészettel és a munkaerő kizsákmányolással kapcsolatos használható adatok csekély mennyiségét hangsúlyozza ki, ez a bekezdés nem fog több adat keresésével kezdődni. Nyilvánvaló, hogy adatok léteznek - rendőrségi és bírósági feljegyzésekben, az egészségügy és a szociális intézmények feljegyzéseiben, a segélyvonalak, forró drótok, menedékhelyek és hajléktalanszállók eredményeként, és egyéb olyan helyeken ahol az áldozatok különféle intézmények segítségével kapcsolatba kerülnek az elkövetőkkel. Egy 'elszámolóház' szerkezet vagy tevékenység szükséges - nemzetközi és regionális szinten - hogy összegyűjtsük, elemezzük és egyesítsük az adatokat, valamint hogy hasznos és használható információvá alakítsuk át azokat.
ReplyDeleteEnnek természetesen az összes résztvevő hatóság együttműködésével kell történnie és elméletben néhány megegyezés szerinti adatgyűjtési és -raktározási paraméterhez kellene jutnia. Ez nélkülözhetetlen, mivel az embercsempészet és a kizsákmányolás összetett jellege - azaz a rendészet áthágása, a munkaerő ágazat, az emberi jogok, az egészségügyi és társadalmi határok - mindenekelőtt központosított koordinációt és elemzést kívánnak. Azoknak az országoknak a tapasztalata, amelyek nemzetközi munkacsoportokat vagy csempészeti ügyekben koordináló testületeket vezettek be, értékes feladatokat kellene, hogy ellásanak az elkövetkező néhány évben.
Természetesen, folyamatosan szükség van arra, hogy ne túl behatóan összpontosítsunk az 'embercsempészetre' mint jelenségre és ne felejtsük el annak a jelentőségét, hogy foglalkozzunk a csempészet és a kizsákmányolás kiváltó okaival, mind eredetükben mind pedig rendeltetésükben - a társadalmi tényezőkkel, mint például olyan rendszerekkel, amelyek az embereket, különösen a nőket, alkalmatlan vagy semmilyen képesítéssel látják el; a kevés munkalehetőséggel,a családon belüli nyomorral; és a téves informáltsággal.
A célországokban szintén sürgős szükség van arra, hogy többet koncentráljunk a csökkentett árú és törvénytelen munka csökkenő keresletére.
Ennek magában kell foglalnia a piacot befolyásolni tudó testületeket - a szakszervezeteket, fogyasztói közösségeket, kereskedelmi kamarákat, munkáltatói szervezeteket, stb. A Munkaügyi Minisztériumoknak sokkal gyakrabban kellene megvitatniuk a csempészettel kapcsolatos kérdéseket és cselekedniük kell ezügyben. Ahol nincs kereslet, ott a csempészek nem lesznek képesek pénzt keresni és a legtöbb elemző egyetért abban, hogy a profit megvonása a lehető legjobb elrettentő eszköz.
Annak ellenére, hogy a beszámoló az európai embercsempészettel és munkaerő kiaknázással kapcsolatos kevés információra hívta fel a figyelmet, illetve, hogy a továbbiakban több adatot nem fognak nyilvánosságra hozni a témával kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy ezek az adatok jelen vannak- rendőrségi és bírósági jelentésekben, egészségügyi és szociális szervezetek, segélyvonalak, forródrótok, hajléktalanszállók, továbbá egyéb olyan létesítmények feljegyzéseiben, ahol az áldozatok és elkövetők kapcsolatba kerülnek különböző szolgáltatásokkal. Amire szükség van regionális és országos szinten is, az ún. „tisztító mechanizmus”, amely által a kielemzett és feldolgozott adatokat később használható információvá alakítják.
ReplyDeleteEz természetesen az érintett ügynökségek kooperációjával lehetséges és ideális esetben a gyűjtésre és egyeztetésre szolgáló egyeztetett adatok egységes rendszere jöhetne létre. Ez létfontosságú, ugyanis az embercsempészet és munkaerő kiaknázás összetett természete, mint a végrehajtó erők, szolgáltatási szektor, emberi jogok, egészségügyi és szociális határok áthágásán alapszik, ugyanis központosított koordinációt és elemzést követel meg. A következő években azon országok értékes tapasztalatait kell szem előtt tartani, amelyek a nemzeti összefogást és az irányító szerveket vetették be az embercsempészet ellen.
Mindenesetre az is szükséges, hogy a továbbiakban ne csak a csempészetre gondoljunk szigorúan, mint önálló problémára. Továbbá ne feledkezzünk meg az ügy gyökereiről és eredetéről, mint például azon szociális tényezőkről, melyek az embereket, különösen a végzettséggel nem rendelkező nőket, szerényebb körülmények között élő családokat kevés és téves információval látják el. Így a célországokban is az alulfizetett és illegális munkaerő visszaszorítására nagy igény van. Ide kell tartoznia azon szerveknek is, akik befolyásolják a piac működését. Ilyenek a szakszervezetek, fogyasztói egyesületek, iparkamarák, munkaadói szervezetek és egyén hasonló intézmények. A Munkaügyi Minisztérium többször kéne részt vennie az egyeztetéseken és az embercsempészettel kapcsolatos gyűléseken. Ahol erre nincsen igény, ott az embercsempészek majd nem tudnak miből pénzt keresni és a legtöbb hozzászóló egyetért abban, hogy a nyereség elvétele a legjobb eszköz erre.
-Sándor Judit
Anak ellenére, hogy a jelentés az embercsempészetben és a munkaerő kizsákmányolásában használható adatok csekély mennyiségét hangsúlyozza ki Európában, ez a szakasz nem kíván több adatot közzé tenni.
ReplyDeleteVilágos, hogy ezek az adatok léteznek – a rendőrségen és a bírósági feljegyzésekben, az egészségügyi és szociális intézmények feljegyzéseiben, a segélykérő -és forróvonalak, valamint a menedék- és búvóhelyek jelentéseiben - és más helyeken, ahol az áldozatok és elkövetőik különböző szolgáltatásokkal kerülnek kapcsolatba.
Egy ‘tisztító’ mechanizmusra vagy funkcióra lenne szükség – nemzetközi és regionális szinten – amely egyidejűleg összegyűjti az adatokat, elemzi és egyesíti, majd hasznos és használható formára alakítja át.
Ez természetesen a résztvevő ügynökségek együttműködésével történne és elméletileg az anyaggyűjtés és tárolás néhány megbeszélt paramétereit kellene szolgálnia. Ez alapvető, mert az embercsempészet és munkaerő hasznosítás összetett jellege – a törvény végrehajtásának, a munkakörzet, az emberi jogok, valamint az egészségügyi és társadalmi határok áthágásán alapszik és ezeket központi koordinációra és elemzésre kell kényszeríteni. A következő néhány évben, értékes feladatok lennének azon országok tapasztalatai, amelyek biztosították a nemzeti munkaerő vagy az embercsempészet eredményeinek koordinálását. Természetesen nem elég az embercsempészetre úgy tekintenünk, mint jelenségre, hanem figyelnünk kell az embercsempészet kialakulásának okaira – társadalmi tényezőkre, mint rendszerek, amelyeket az emberek elhagytak, különösen olyan nők esetében, akiknek nincs megfelelő képzettségük; munkanélküliség; családon belüli szegénység és téves informáltság jellemzi őket. A célállomásként szolgáló országokban is sürgősen oda kell figyelni az áron aluli kereslet és az illegális munka csökkentésére. Azokat a területeket foglalja magába, amelyek befolyásolják a piacot – szakszervezeteket, fogyasztói társaságokat, kereskedelmi kamrákat, valamint a munkáltatói szervezeteket. A Munkaügyi Minisztériumnak az emberkereskedelmet érintő kérdésekben és történésekben többször részt kellene vennie.
Ahol ezekre nincs igény, az vezetől nem képesek pénzt keresni és a legtöbb hírmagyarázó egyetért azzal, hogy a nyereség elsikkasztása a legjobb példa az elrettentésre.