For week 2, please upload your translation of the following two paragraphs:
At the level of the leaves and petals, Hungary looks foreign enough to tourists to justify their visit. The churches are yellow, with spires that sit on cushions; and public buildings are distinctive, in a cluttered neo-classical, art deco, baroque sort of way – but to most westerners, the country will not seem exotic. Hungarians look and dress and behave like most Frenchmen, or Germans, or Poles; they have cafés and cars, and bookshops and theatres, and houses with gardens and flats without, and roads and pavements, and water-taps and light-switches. Hungary is a recognisably European country – and this is precisely as Hungarians want it to be.
Visitors who stay a few days in the country, though, begin to notice things that are different, and the more things they notice that are different, the more they might wonder whether these differences are systematic, and whether they may signal other more fundamental differences below the level of the leaves and petals. Take the above examples of water-taps and light-switches: I asked a young woman who had just returned from her first visit to Britain what she had noticed about the way we do things that was different from the way she was used to. ‘The taps,’ she said, immediately; ‘you have two taps, one on each side of the basin, one hot and one cold. We have only one, for hot and cold.’ I had to think about this: was it true? Then I realised that I was missing the point: it was true for this young woman; it was what she had noticed, and, as far as she was concerned, it was odd.
Thursday, February 11, 2010
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
A levelek és szirmok szintjén Magyarország eléggé különösnek látszik ahhoz, hogy a turisták úgy érezzék, érdemes odautazniuk. Sárga templomok csúcsosan végződő kupolás tornyokkal, jellegzetes középületek amolyan zsúfoltan no-klasszicista, szecessziós és barokk módon –az ország mégsem tűnik egzotikusnak a legtöbb nyugati számára. A magyarok úgy néznek ki, viselkednek vagy öltözködnek, mint a legtöbb francia, német vagy lengyel; vannak kávézóik, autóik, könyvesboltjaik és színházaik, családi házaik kerttel és lakásaik a nélkül, utjaik és járdáik, vízcsapjaik és villanykapcsolóik. Magyarország egy felismerhetően európai ország –és pontosan így olyan, ahogy a magyarok akarják, hogy legyen.
ReplyDeleteAzok a látogatók, akik csak pár napot töltenek az országban, rögtön észlelik, hogy a dolgok mások, és minél több különböző dolgot fedeznek fel, annál inkább ébred bennük a kíváncsiság, hogy vajon ezek a különbségek rendszert alkotnak-e, és utalnak-e a levelek és szirmok szintjénél mélyebben fekvő alapvető különbözőségekre. Vegyük például a fentebb említett vízcsapok és villanykapcsolók esetét: Megkérdeztem egy angliai útjáról frissen hazatért fiatal hölgyet, hogy mit látott másnak attól, amit ő megszokott. „A csapok,” mondta rögtön; „arra két csap van a mosdókagyló két oldalán, egy a meleg víznek, egy pedig a hidegnek. Nekünk csak egy van, a meleg és hideg víznek egyszerre.” Ezen el kellett gondolkodnom; igaz lenne? Akkor jöttem rá, hogy szem elől tévesztem a lényeget: a fiatal hölgy számára ez való igaz volt, hiszen ez volt ami feltűnt neki, és ami őt illette, szokatlannak találta.
Szabó Sarolta
Magyarország a szirmok és levelek szintjén eléggé különleges ahhoz, hogy a turisták érdemesnek tarsák arra, hogy oda utazzanak. A templomok többnyire sárgák, dúcsüveges tornyokkal, a középületek jellegzetes összevisszaságban neo-klasszicista, szecessziós és barokk stílusokban épültek –az ország mégsem tűnik egzotikusnak a legtöbb nyugatról érkező számára. A magyarok úgy néznek ki, úgy viselkednek, és úgy is öltözködnek, mint a legtöbb francia, német vagy lengyel; kávézóik, autóik, könyvesboltjaik és színházaik, vannak kertes családi házakban laknak, vagy kert nélküli lakótelepi lakásokban, ugyanúgy vannak útjaik, járdáik, vízcsapjaik és villanykapcsolóik. Magyarország felismerhetően európai ország –és így pontosan olyan, mint ahogy azt a magyarok szeretnék.
ReplyDeleteAzok a külföldiek azonban, akik csak pár napot töltenek az országban, rögtön észre veszik, hogy a dolgok mások, és minél több különbséget fedeznek fel, annál jobban elgondolkodnak azon, hogy vajon ezek a különbségek alkotnak-e valamilyen rendszert, és utalnak-e a levelek és szirmok szintjénél mélyebb, alapvető eltérésekre. Nézzük például a fentebb említett villanykapcsolók és vízcsapok esetét: Megkérdeztem egy fiatal hölgyet, aki angliai útjáról nem régen tért haza, hogy mit vett észre, mi mit csinálunk másképpen, mint ahogy ő ott megszokta. „Egyből rávágta, hogy A csapok, külföldön két csap van a mosdókagyló két oldalán, az egyik a meleg vizes, a másik hideg. Nekünk csak egy van, az meleg és hideg vizű egyszerre.” Ezen el kellett gondolkodnom, tényleg igaz lenne? Akkor jöttem rá, hogy a lényeget szem elől tévesztettem: a fiatal hölgy számára a különbség valóságos volt, hiszen ez volt az, ami feltűnt neki, és szerinte ez furcsa volt.
A levelek és szirmok szintjén Magyarország eléggé különösnek látszik ahhoz, hogy a turisták úgy érezzék, érdemes odautazniuk. Sárga templomok csúcsosan végződő kupolás tornyokkal, jellegzetes középületek amolyan zsúfoltan no-klasszicista, szecessziós és barokk módon –az ország mégsem tűnik egzotikusnak a legtöbb nyugati számára. A magyarok úgy néznek ki, viselkednek vagy öltözködnek, mint a legtöbb francia, német vagy lengyel; vannak kávézóik és autóik, könyvesboltjaik és színházaik, családi házaik kerttel és lakásaik a nélkül, utjaik és járdáik, vízcsapjaik és villanykapcsolóik. Magyarország egy felismerhetően európai ország –és pontosan így olyan, ahogy a magyarok akarják, hogy legyen.
ReplyDeleteAzok a látogatók, akik pár napot eltöltenek az országban, rögtön észreveszik, hogy a dolgok mások, és minél több különböző dolgot fedeznek fel, annál inkább ébred bennük a kíváncsiság, hogy vajon ezek a különbségek egy rendszer részei-e, és hogy ezek utalnak-e alapvető különbségekre a felszín alatt. Vegyük például a fent említett vízcsapok és villanykapcsolók esetét: Megkérdeztem egy angliai útjáról frissen hazatért fiatal hölgyet, hogy mit látott eltérőnek attól, amit ő megszokott. „Azonnal rávágta: „a csapok. Ott két csap van a mosdókagyló két oldalán, egy a meleg víznek, egy pedig a hidegnek. Nekünk csak egy van, a meleg és hideg víznek egyszerre.” Ezen el kellett gondolkoznom; igaz ez? Akkor jöttem rá, hogy szem elől tévesztem a lényeget: a fiatal hölgy számára ez igaz volt, hiszen ez volt, ami feltűnt neki, és ő ezt találta furcsának.
A levelek és virágok szintjén, Magyarország elég különlegesnek néz ki ahhoz, hogy a turisták ide látogassanak. A templomok sárgák csúcsos kupolában végződő tornyokkal, a középületek pedig zsúfolt, neo-klasszicista, szecessziós és barokk jellegzetességekkel vannak díszítve – de a legtöbb nyugatinak nem fog egzotikusnak tűnni. A magyarok úgy néznek ki, öltözködnek és viselkednek, mint a legtöbb francia, német, vagy lengyel; vannak kávézóik, autóik könyvesboltjaik, színházaik, házaik kertekkel és lakásaik azok nélkül, utaik, járdáik, vízcsapjaik és villanykapcsolóik. Magyarország felismerhetően európai ország – és pontosan olyan amilyennek a magyarok szeretnék.
ReplyDeleteAzonban a látogatók, akik már hosszabb időt töltenek az országban, már elkezdenek észrevenni dolgokat, amik eltérnek, és minél több dolgot vesznek észre, annál szeretnék tudni, hogy ezek az eltérések rendszerese-e, és utalnak-e még alapvetőbb eltérésekre a levelek és virágok szintjén. Vegyük például a vízcsapokat és villanykapcsolókat: megkérdeztem egy, az első angliai útjáról hazatérő fiatal nőt, hogy mit teszünk másképpen, mint ahogy ő megszokta. „A csapok,” válaszolta rögtön; „két csapotok van a mosdókagyló mindkét oldalán, egy hideg és egy meleg vizű. Nálunk csak egy csap van mind a hideg és meleg víznek.” Ezen el kellett gondolkodnom: valóban így lenne? Aztán rájöttem, hogy nem értettem a lényeget: ez igaz volt a fiatal nő számára; ez volt, amit ő észrevett, és ami őt illette, ez fura volt neki.
A levelek és szirmok szintjén Magyarország elég különösnek látszik ahhoz, hogy a turisták úgy gondolják, érdemes odautazniuk. Sárga templomok csúcsosan végződő kupolás tornyokkal, a jellegzetes középületek neo-klasszicista, szecessziós és barokk túldíszítettsége a legtöbb nyugati számára azonban mégsem egy egzotikum. A magyarok kinézete, öltözete és viselkedése megegyezik a legtöbb franciáéval, németével vagy épp lengyelével. Vannak kávézóik, autóik, könyvesboltjaik, színházaik, kertesházaik, bérházaik, útjaik, járdáik, vízcsapjaik és villanykapcsolóik. Magyarország egy felismerhetően európai ország - és pontosan így is akarják az itt élők.
ReplyDeleteA látogatók, akik néhány napot töltenek az országban, könnyen észreveszik, hogy a dolgok itt másak. Minél több különbséget fedeznek fel, annál inkább érdekli őket, hogy vajon ezek a különbségek szisztematikusak és utalnak-e a levelek és szirmok szintjénél is mélyebben fekvő alapvető különbségekre. Vegyük például a fent említett vízcsapokat és villanykapkolókat. Megkérdeztem egy fiatal nőt, aki nem rég tért vissza angliai útjáról, hogy mit tapasztalt idegennek az általa megszokottól "A csapokat", mondta rögtön "Ott két csap volt a mosdókagyló két oldalán, egy a meleg és egy a hideg víznek, míg Magyarországon egy csap van a meleg-, és a hidegvíznek is." Ezen el kellett gondolkodnom: Valóban így lenne? Ekkor döbbentem rá, hogy pont a lényeg felett siklottam át: Ez igaz volt a fiatal nőre nézve, hisz ez tűnt fel neki, számára ez volt a szokatlan.
This comment has been removed by the author.
ReplyDeleteA levelek és szirmok szintjén Magyarország elég különlegesnek tűnik a turisták számára ahhoz, hogy megérje nekik idelátogatni. A templomok sárgák, és a tornyuk csúcsos kupolában végződik, valamint a középületek zsúfolt neo-klasszicista, szecessziós és barokk stílusjegyeikkel tündökölnek – mégis az ország a legtöbb nyugati számára nem fog egzotikusnak tűnni. A magyarok úgy néznek ki, úgy öltözködnek, úgy viselkednek, mint a legtöbb francia, német vagy lengyel; itt is vannak kávéházak és autók, könyvesboltok és színházak, kertes házak és bérlakások, utak és járdák, vízcsapok és villanykapcsolók. Magyarország felismerhetően egy európaias ország - pontosan úgy, ahogyan ezt a magyarok is szeretnék.
ReplyDeleteAzok a látogatók, akik eltöltenek néhány napot az országban, elkezdik észrevenni, hogy a dolgok másabbak, és minél több különböző dolgot fedeznek fel, annál jobban érdekli őket, hogy vajon ezek a különbségek rendszerezettek, és utalnak-e a levelek és szirmok szintjénél mélyebben fekvő alapvető különbözőségekre. Vegyük a fent említett példát a vízcsapokról és a villanykapcsolókról: egy fiatal hölgyet, aki épphogy hazatért első angliai látogatásából arról kérdeztem, hogy mi az, amit eltérőnek talált attól, amit megszokott. „ A csapok” – felelte azonnal. „Nálatok két csap található a mosdó két szélén, egy a meleg, és egy a hideg víznek. Nekünk egy van mind a meleg és a hideg víznek.” El kellett gondolkoznom ezen, ez igaz? Akkor döbbentem rá, hogy nem vettem észre a lényeget, az a hölgynek való igaz volt, hiszen ez volt, ami feltűnt neki, és ami őt illeti, ezt találta furcsának.
A levelek és szirmok szintjén Magyarország kellőképpen különösnek tűnik ahhoz, hogy a turisták úgy érezzék, megéri nekik idelátogatniuk. A sárga templomok tornyai csúcsos kupolában végződnek, a középületek pedig jellegzetesek az egyfajta zsúfolt neoklasszicista, szecessziós és barokk stílusukról. A legtöbb nyugati számára azonban az ország mégsem fog egzotikusnak tűnni. A magyarok úgy néznek ki, úgy öltözködnek, és úgy viselkednek, akár a legtöbb francia, német vagy lengyel; vannak kávézóik, autóik, könyvesboltjaik, színházaik, kertes családi házuk és kert nélküli lakásaik, valamint útjaik és járdák, vízcsapok és villanykapcsolók. Magyarország felismerhetően európaias ország - s így pontosan olyan, amilyennek a magyarok akarják, hogy legyen.
ReplyDeleteAzok a látogatók azonban, akik néhány napot töltenek az országban, kezdik felismerni, hogy a dolgok másfélék, és minél több dolgot érzékelnek különbözőnek, annál többször ébred fel bennük a kiváncsiság: vajon ezek a különbségek rendszert alkotnak-e és jelezhetnek-e több más, a levelek és szirmok szintjénél mélyebben fekvő, alapvető eltérést.
Vegyük példaként az előbb említett vízcsapok és villanykapcsolók esetét. Megkérdeztem egy fiatal hölgyet, aki épp nemrégiben tért vissza az első látogatásából Angliába, hogy mi a tapasztalata a viselkedésünkről és ez miben különbözik attól, ami számára megszokott. ,,A csapok - reagált azonnal - ott két csap van a mosdó mindkét oldalán, egy meleg és egy hideg vizes. Nekünk csupán egyetlen van a meleg és hideg víznek egyaránt." El kellett gondolkodnom ezen: vajon igaz ez? Majd rájöttem, hogy nem ismertem fel a lényeget: erre a fiatal nőre nézve igaz volt; ez volt az, amit megfigyelt, valamint ez volt számára a különös.
A levelek és szirmok szintjén Magyarország eléggé különösnek látszik ahhoz, hogy a turisták úgy érezzék, érdemes odautazniuk. A templomok sárgák, a tornyuk csúcsos kupolában végződnek – a középületek pedig zsúfolt, neo-klasszicista, szecessziós és barokk elemeikkel tűnnek ki a többi közül, ám a legtöbb nyugati számára mégsem tűnnek egzotikusnak. A magyarok úgy néznek ki, viselkednek vagy öltözködnek, mint a legtöbb francia, német vagy lengyel; vannak kávézóik, autóik, könyvesboltjaik és színházaik, családi házaik kerttel és lakásaik a nélkül, útjaik és járdáik, vízcsapjaik és villanykapcsolóik. Magyarország egy felismerhetően európai ország –és pontosan így olyan, ahogy a magyarok akarják, hogy legyen.
ReplyDeleteNoha a látogatók, akik néhány napot töltenek az országban, kezdik tudomásul venni, hogy a dolgok mások, egyre több különböző dolgot tapasztalnak, és felébred bennük a kíváncsiság, hogy vajon ezek a különbségek rendszeresek-e és vajon jelezhetnek-e más alapvetőbb, a levelek és szirmok szintjénél mélyebb különbségeket. Vegyük például a fent említett vízcsapokról és villanykapcsolókról szóló esetet. Megkérdeztem egy fiatal nőt, aki épp most tért haza első angliai látogatásáról, hogy mit tapasztalt azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amik különböznek szokásaitól. „A csapok ”- válaszolta rögtön, „kétféle van a mosdókagyló mindkét oldalán, egy a melegnek és egy a hidegnek.” Nekünk csak egy van, a melegnek és a hidegnek egyszerre. Ez valóban igaz lenne? Később rájöttem, hogy figyelmen kívül hagytam egy részletet: a fiatal nő számára ez igaz volt, hiszen ezt tapasztalta, és ez szokatlan volt a számára.
A levelek és szirmok szintjén Magyarország elég különösnek tűnik a turisták számára ahhoz, hogy megérje nekik idejönni. A templomok sárgák, csúcsosan végződő kupolás tornyokkal,a jellegzetes középületek zsúfolt neo-klasszicista,szecessziós és barokk elemeikkel tűnnek ki a többi közül, de a legtöbb nyugati számára mégsem fog egzotikusnak tűnni az ország. A magyarok úgy néznek ki, úgy öltözködnek és úgy viselkednek mint a franciák, németek vagy a lengyelek, itt is vannak kávéházak, autók, könyvesboltok és színházak, kertesházak és lakások, utak és járdák, vízcsapok és villanykapcsolók. Magyarország egyértelműen európaias ország épp, ahogy azt a magyarok szeretnék.
ReplyDeleteAzok a látogatók, akik csak pár napot töltenek az országban, rögtön észreveszik, hogy a dolgok mások, és minél több különbséget fedeznek fel, annál inkább érdekli őket, hogy vajon ezek a különbségek alkotnak-e valamilyen rendszert, és utalnak-e a levelek és szirmok szintjénél is mélyebben fekvő alapvető különbségekre. Vegyük például a vízcsapokat és villanykapcsolókat. Megkérdeztem egy első angliai útjáról nemrég hazatért fiatal hölgyet, hogy mit látott eltérőnek az általa megszokottól. "A csapokat"; mondta rögtön. "Ott két csap van a mosdó két oldalán, egy a meleg víznek és egy a hidegnek, míg nálunk egy csap van a meleg-és hidegvíznek is." Ezen el kellett gondolkodnom: valóban így lenne? Ekkor döbbentem rá, hogy szem elől tévesztettem a lényeget, a fiatal hölgy számára ez igaz volt,ez tűnt fel neki, számára ez volt a szokatlan.
A levelek és szirmok szintjén Magyarország elég különlegesnek tűnik a turisták számára ahhoz, hogy megérje nekik idejönni. A templomok sárgák és a tornyuk csúcsos kupolában végződik, a középépületek pedig zsúfolt, neoklasszicista, szecessziós és barokk elemeikkel tűnnek ki a többi közül-ám a legtöbb nyugati számára mégsem fog egzotikusnak tűnni az ország. A magyarok úgy néznek ki, úgy öltözködnek, és úgy viselkednek, mint a franciák, a németek vagy a lengyelek; itt is vannak kávéházak és autók, könyvesboltok és színházak, kertes házak és lakások, utak és járdák, vízcsapok és villanykapcsolók. Magyarország egyértelműen európaias ország-épp, ahogy azt a magyarok szeretnék.
ReplyDeleteA turisták néhány napot töltenek az országban mégis megjegyzik a különböző dolgokat. Minél több dolog különbözik annál inkább kíváncsiak arra, hogy vajon ezek a különbségek rendszeresek és jelezhetnek-e más alapvetőbb különbségeket a levelek és szirmok szintje alatt. Vegyük például a fent említett vízcsapokat és villanykapcsolókat. Megkérdeztem egy fiatal nőt, aki éppen visszatért az első angliai útjáról, hogy a dolgok használata hogyan különbözik. „A csapok”- mondta rögtön-„Nálatok a meleg és a hideg víznek két csap van, a mosdó mindkét oldalán. Nálunk csak egy csap van.” El kellett gondolkoznom erről: Igaz ez? Aztán rájöttem, hogy kihagytam a lényeget: igaza volt a fiatal nőnek; ez volt az, amit megjegyzett, és ami pedig őt illeti, ezt találta szokatlannak.
A levelek és szirmok szintjén Magyarország elég különös ahhoz, hogy okot adjon a turistáknak a látogatásra. A sárga templomoknak csúcsos kupolákban végződő tornyaik vannak, míg a középületek jellegzetesek a neo-klasszikus, szecessziós és barokk elemek zsúfoltsága miatt, ennek ellenére a legtöbb nyugatinak az ország mégsem tűnik egzotikusnak. A magyarok akként néznek ki, öltözködnek és viselkednek, mint a
ReplyDeletelegtöbb francia, német vagy lengyel; vannak kávézóik és autóik, könyvesboltjaik és színházaik, kertes és bérházaik, utaik és járdáik, valamint vízcsapjaik és villanykapcsolóik. Magyarország egy felismerhetően európai ország - pontosan
olyan, amilyennek a magyarok is akarják.
Azok a látogatók, akik eltöltenek néhány napot az országban, felfigyelnek pár dologra, ami különbözik az otthoniaktól, s minél több ilyenre figyelnek fel, annál inkább szeretnék tudni, hogy vajon ezek a különbségek rendszeresek-e és hogy talán jeleznek-e
sokkal alapvetőbb különbségeket a levelek és rózsák szintje alatt. Vegyük például az előbb említett vízcsapokat és villanykapcsolókat: megkérdeztem egy fiatal nőt, aki éppen akkor tért vissza angliai útjáról, hogy milyen eltérésekre figyelt fel,
mi más, mint ahogyan azt ő megszokta. 'A csapok'- felelte azonnal - 'nektek két csapotok van, külön egy meleg és egy hideg vizes csap, a mosdókagyló két oldalán. Nekünk csak egy van, a meleg és
hideg víznek egyaránt.' El kellett gondolkodnom rajta, valóban így van-e. Majd rájöttem, hogy nem értettem a lényeget, igaza volt ennek a fiatal nőnek, amit észrevett az valóban furcsa volt az ő számára.
A levelek és szirmok szintjén Magyarország elég különös ahhoz, hogy a turistáknak érdemes legyen oda látogatniuk. A párnaszerű kupolás tornyú templomok sárgák, a neo-klasszicista, szecessziós és barokk jegyekkel zsúfolt középületek jellegzetesek – a nyugati emberek számára az ország mégsem tűnik különlegesnek. A magyarok ugyan úgy öltözködnek és viselkednek, mint a legtöbb francia, német vagy lengyel. Náluk is vannak kávézók, autók, könyvesboltok, színházak, kertes –és bérházak, utak, járdák, csapok és villanykapcsolók. Magyarország szemmel láthatóan európai ország – és pontosan ezt szeretnék az itt élők is.
ReplyDeleteAzok a látogatók viszont, akik néhány napot eltöltenek az országban, észreveszik az eltéréseket is. Minél több eltérést fedeznek fel, annál többet tűnődnek azon, hogy ezek az eltérések rendszerezettek-e, és további eltéréseket jeleznek-e a levelek és szirmok szintje alatt. Nézzük például a fent említett csapokat és villanykapcsolókat. Megkérdeztem egy fiatal nőt, aki nemrég jött haza Nagy-Britanniából, hogy útja során milyen az általa megszokottól eltérő dolgokra lett figyelmes. „A csapokra – vágta rá – Nagy-Britanniában két csap van, a kagyló mindkét oldalán egy-egy: egy meleg és egy hideg. Nálunk csak egy van: a hideg és a meleg.” Elgondolkodtam, tényleg igaza lenne? Aztán rájöttem, hogy én vagyok az, aki nem veszi észre a lényeget, vagyis azt, hogy a nő szemszögéből neki volt igaza, hiszen neki ezt tűnt fel, ezt találta furcsának.
Putz Orsolya
This comment has been removed by the author.
ReplyDeleteAndrássy Eszter:
ReplyDeleteAzok a turisták akik néhány napot töltenek az országban felfigyelnek azokra a dolgokra melyek eltérnek egymástól, és a legtöbb dolog amit megfigyelnek valóban különböző. Ennek köszönhető az a tény hogy az ide látogatók eltűnődnek azon hogy vajon ezek az eltérések szisztematikusak vagy lehetséges, hogy egy fontosabb dolgot szimbolizálnak amit magába foglal a szirmok és levelek szintje. Vegyük például a vízcsapokat és a villanykapcsolókat: megkérdeztem egy fiatal hölgyet aki nemrég tért vissza angliai útjáról, hogy mik azok a dolgok amik különböznek attól amihez ő hozzászokott. A csapok- mondta rögtön- Nálatok a mosdón két csap van egy a hideg egy pedig a melegvíznek. Nekünk csak egy van. El kellett gondolkoznom, ez lehetséges? Aztán rádöbbentem hogy a lényeget figyelmen kívűl hagytam : igen lehetséges hogy a fiatal hölgy furcsának találta és azért figyelt fel erre mert neki ez valóban szokatlan volt.
A szirmok és levelek szintjén a Magyarország elég érdekesnek tűnik, hogy kielégítse a turisták elvárásait. A templomok sárgák, buggyos párnához hasonló tornyokkal, a középületek jellegzetesek a maguk neoklasszikus, szecessziós és barokk elmeket vegyítő eklektikájával – ám a legtöbb nyugati számára az ország mégsem tűnik egzotikusnak. A magyarok ugyanúgy néznek ki, ugyanúgy öltöznek és viselkednek mint a legtöbb francia, német vagy lengyel; vannak kávézóik, autóik, könyvesboltjaik, színházaik, házaik kerttel és lakásaik anélkül, utjaik, járdáik, csaptelepeik és villanykapcsolóik. Magyarország felismerhetően európai ország, és pont ez az, amire a magyarok törekednek.
ReplyDeleteAzon látogatók azonban, akik eltöltenek egy pár napot az országban, elkezdik felismerni a különbségeket, és minél több ilyen eltérést regisztrálnak, annál kiváncsibbak lehetnek arra, hogy ezek vajon szisztematikusak-e, és, hogy a szirmok és levelek szintjénél mélyebben jelentenek-e valamilyen alapvető különbséget. Vegyük a fent említett csaptelepek és villanykapcsolók példáját. Megkérdeztem egy fiatal nőt, aki épp az első angliai látogatásáról tért haza, hogy milyen számára szokatlan jelenségeket vélt felfedezni ott. “A csaptelepek - kezdte azonnal - önöknél két vízcsap van a mosdókagyló két oldalán, egy hideg és egy meleg, míg mi egyetlen csapot használunk a hideg és meleg vízhez egyaránt.” El kellett gondolkodnom: valóban ennyire különös ez? Aztán rájöttem, hogy elvétettem a kérdés lényegét: ennek a fiatal nőnek valóban lényeges volt e különbség; ez volt, amit észrevett, számára ez tűnt furcsának.
A levelek és szirmok szintjén, Magyarország elég különös, hogy a turistáknak érdemes legyen idelátogatni. A templomok sárgák, tornyuk csúcsos kupolában végződik, a neoklasszicista, szecessziós és barokk jegyekkel tűzdelt középületek pedig jellegzetesek – ám a legtöbb nyugati ember számára mégsem tűnik az ország egzotikusnak. A magyarok ugyanúgy öltözködnek és viselkednek, mint a franciák, németek vagy lengyelek többsége. Náluk is vannak kávézók, autók, könyvesboltok és könyvtárak, kertes- és bérházak, utak és járdák, vízcsapok és villanykapcsolók.
ReplyDeleteAzok a látogatók, akik néhány napot az országban töltenek, olyan dolgokat kezdenek észrevenni, melyek a szokásostól eltérőek; és minél több, számukra idegen dolgot fedeznek fel, annál inkább elgondolkodnak azon, hogy ezek a különbségek rendszert alkotnak-e, valamint azon, hogy vajon ezek jelei-e a levelek és szirmok szintje alatt megbúvó alapvető eltéréseknek. Vegyük a már említett példát a vízcsapokkal és villanykapcsolókkal: megkérdeztem egy fiatal nőt, aki épp első angol útjáról tért vissza, hogy milyen dolgokat vett észre, melyek odakint eltértek az előtte megszokottól. A csapok – felelt azonnal, – nálatok két csap van, a kád két végén, az egyik a hideg víznek, a másik a forrónak. Nálunk ezek együtt vannak. – Elgondolkodtam: igaz ez? Majd rájöttem, hogy nem értettem a lényeget – mindez csak a nőre volt igaz. Mindez az ő tapasztalata, és számára ez valóban különös.
Péter Edina
ReplyDeleteA levelek és szirmok szintjén Magyarország elég különösnek tűnik a turistáknak, azért ,hogy megérje nekik idejönni. A templomok sárgák, a tornyuk csúcsos kupolában végződik, és a középületek jellegzetesek, zsúfolva neo-klasszicista, szecessiós, és a barokk különböző fajtáival, de a legtöbb nyugatinak az ország nem fog egzotikusnak tűnni. A magyarok kinézete, ruházata és viselkedése olyan mint a legtöbb franciáé vagy németé vagy lengyelé, vannak kávézóik és autóik, könyvesboltjaik és színházaik, kertes házaik és emeletes házaik, útjaik és járdáik, vízcsapjaik és villanykapcsolóik. Magyarország felismerhetően európai ország, és a magyarok pontosan ezt akarják.
A látogatók, akik itt maradnak néhány napot az országban, noha elkezdik észrevenni, hogy a dolgok különbözőek, és a legtöbb dolgot különbözőnek is észlelik, leginkább azon csodálkoznak, hogy vajon ezek a különbségek rendszeresek-e, és,hogy vajon ezek lehet többet jelentenek, sokkal alapvetőbb különbségeket a levelek és szirmok szintjén. Vegyük a fentebb említett vízcsap és villanykapcsoló példát: Megkérdeztem egy fiatal hölgyet, aki épphogy visszatért az első angliai látogatásából, hogy mit tapasztalt arról, ahogyan mi használjuk a dolgokat, különbözött-e attól amihez hozzászokott. A csapok – mondta azonnal, van két csap, a mosdókagyló mindkét oldalán, egy meleg, és egy hideg. Nekünk csak egy van, hidegnek és melegnek egyaránt. El kellett gondolkodnom erről, hogy ez igaz-e. Akkor rájöttem, hogy kihagytam a lényeget: ez igaz volt erre a fiatal nőre, ez volt az, amit ő észrevett, és az ő számára ez volt a furcsa.
A levelek és a szirmok szintjén Magyarország elég különösnek tűnik a turisták számára ahhoz, hogy úgy érezzék, megéri odautazniuk. A templomok sárgák és a tornyuk csúcsos kupolában végződik, a jellegzetes középületek pedig zsúfolt neoklasszicista, szecessziós és barokk elemeikkel tűnnek ki a többi közül – ám a legtöbb nyugati ember számára mégsem fog egzotikusnak tűnni az ország. A magyarok úgy néznek ki, úgy öltözködnek, és úgy viselkednek, mint a legtöbb francia, német vagy lengyel; itt is vannak kávéházak és autók, könyvesboltok és színházak, kertes házak és lakások, utak és járdák, vízcsapok és villanykapcsolók. Magyarország felismerhetően európaias ország – épp ahogy ezt a magyarok szeretnék.
ReplyDeleteAzok a látogatók, akik az országban időznek néhány napot, rögtön észlelni fognak dolgokat, amik mások, és minél több dolognál észlelik, hogy különböző, annál jobban felerősödik bennük a kíváncsiság, hogy vajon ezek a különbségek rendszert alkotnak-e, és vajon jelezhetnek-e más még alapvetőbb különbséget a levelek és a szirmok szintje alatt. Nézzük meg a fentebb említett vízcsapok és villanykapcsolók példáját. Megkérdeztem egy fiatal nőt, aki nemrég tért vissza az első angliai útjáról, hogy az útja során milyen az általa megszokottól eltérő dolgokra lett figyelmes. „A vízcsapok”, mondta ő rögtön, „önöknél két vízcsap van, a mosdókagyló mindkét oldalán egy-egy: egy a meleg és egy a hideg víz számára, míg mi egyetlen csapot használunk a hideg és a meleg víz esetében egyaránt”. El kellett gondolkoznom erről: ez valóban igaz lenne? Aztán felismertem, hogy pont a lényeg felett siklottam el: ennek a fiatal nőnek valóban lényeges volt a különbség, amit észrevett, számára ezt tűnt furcsának.